Elkezdődött az új év, elvileg az utolsó ovis, hiszen a nagycsoportot kezdte Tádé. Egy jó hét telt el belőle, és már itt a góc a
Egy éve, két éve, három éve. Kezdjük a hárommal. Három éve már nagyon vártam, hogy Ida bármelyik pillanatban jelezze, hogy jönne ide. Ki. Hogy hiába
Évek óta próbálom megtalálni a magam rutinját. Odáig eljutottam, hogy kezdem magam és a korlátaimat megismerni és elfogadni, ezzel együtt nagyon sokszor összecsapnak a fejem
Nagyjából egy másfél hete írok-fordítok egy bejegyzést arról, hogy hogyan egyszerűsíthetünk az életünkön annak reményében, hogy attól kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak leszünk. Majd. Egyszer. Előrebocsátom, hogy
Igyekszem mostanában egyszerűsíteni. Megfogadni a banális tanácsokat, negyedévente kiselejtezni a ruhákat, nem gyűjtögetni, nem pocsékolni az időt.Megválogatni, mivel, kivel töltöm. Például hónapok óta tervezem, hogy
A fejemben úgy élt, hogy hétfőn elkezdődik itthon a gyerekek egyik legjobb nyári hete. Viszonylag sokáig alszunk, na annyira azért nem, hogy már délelőtt keljünk
Ez a nyár más mint a többi. Újra dolgozom, így nem minden nap azzal telik, hogy az itthon lévő dolgokat koordináljam. Aztán eljutottunk Tamással kettesben
Borzasztó aránytalanul telik minden nap, nagyon fárasztó kilengésekkel. Nem tudok elég korán kelni, mert minek is, csak kávézni szeretnék egy jót, ha az idő engedi,
Gyerekkoromban végtelenek voltak a nyarak, mert anyu és apu is iskolában dolgoztak. Persze jártunk be évzáró után is meg évnyitó előtt is, tudtuk, hogy osztályozó,