Borzasztó aránytalanul telik minden nap, nagyon fárasztó kilengésekkel. Nem tudok elég korán kelni, mert minek is, csak kávézni szeretnék egy jót, ha az idő engedi,
Gyerekkoromban végtelenek voltak a nyarak, mert anyu és apu is iskolában dolgoztak. Persze jártunk be évzáró után is meg évnyitó előtt is, tudtuk, hogy osztályozó,
Mikor kertünk lett, mikor új helyre költöztünk, úgy gondoltam, azaz úgy hittem, reméltem, én is meg tudok változni hozzá. Hogy majd mindig a kertben leszünk,
Hat éve kérte meg a kezem, ott volt a zsebében, miközben a Deichmannban próbáltuk a cipőt, miközben a Sparban vettük a vacsorát, miközben zavartan nem
Tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat, amikor napjában többször is megfordul a fejemben, milyen lenne, ha lenne egy harmadik. Irigykedve nézem az anyukákat,
Az elmúlt hetek arra figyelmeztettek, hogy meg kell kicsit állni, hátrább kell kicsit lépni és másképp kell. Átértékelni, átgondolni, újrakeretezni. Apró balesetek, mindennapos krízískezelések, nyugalmatlanság,
A legmeglepőbb helyzetekben jut eszembe az apuka, akiről már írtam itt korábban is. Még nagyon kisgyerekes anyuka voltam, az első igazi játszóterezős szezonunkat éltük Tádéval,
Home office-ban dolgozó anyuka és apuka, egy bölcsis és egy ovis. Reggel felkelünk, 6 körül, több-kevesebb hisztivel és veszekedéssel elindítjuk a napot, kávé, kakaó, vitamin,
Oké, hétfő, életem egyik legnehezebb hétvégéje után. A mai nap így az egyik legjobb hétfője volt az életemnek. Én szombaton olyan jó kedvvel keltem. Kis