Sziasztok, Julcsi vagyok, és van egy két és fél éves kisfiam, akivel két évig otthon voltam. Sok-sok vidám és nyűgös és szeretetteljes és érzelmi viharokkal teli napon vagyok túl Samuval, és sok napon nagyon magányosnak éreztem magam, hiába volt segítségem, meg egy idő után néhány anyuka barátnőm is. A bezártságon a járványhelyzet sem segített, és akkor rátaláltam az Anyukás Sorozatokra. Nekem nagyon sok erőt adtak a rosszabb napokon, sírtam, nevettem, újraértékeltem. Most egy kis ajánlót olvashattok a számomra legérdekesebb anyukás sorozatokról (nem csak anyukáknak!).

Kezdőknek: The Letdown (Babapara) Netflix, 2 évad, véget ért

Ebben a szívet melengető ausztrál sorozatban Audrey, az újdonsült anyuka próbál kiigazodni az anyukaság homályos útvesztőjében. Audrey egy néhány hónapos baba mellett ragaszkodik ahhoz, hogy nem hajlandó kizárólag az anyaságban definiálni magát, miközben azért persze, kezdő anyaként próbál mindenkinek megfelelni; a saját anyjának, a férjének, míg ráébred arra, hogy igazából csakis önmagának kell megfelelnie. Egy beszélgetős anyukás csoportban („support group-ban”, ami, ha jól értettem, Ausztráliában kötelező a szülés után néhány hónapig) aztán embereire talál, és hamar kiderül, hogy egyáltalán nincs egyedül a problémáival, sőt. Egy nagyon szeretni való sorozat az anyukaság örömeiről, nehézségeiről, valódi, esendő szereplőkkel, és rengeteg humorral. Én kétszer is végig néztem, mikor a kisfiam még csak pár hónapos volt, és nagyon együtt tudtam érezni Audrey-val. (A széria sajnos már véget ért.)

Középhaladóknak: Working Moms (Dolgozó anyák) Netflix, 5 évad, 6. hamarosan jön

A történet középpontjában négy nagyon különböző egyéniségű harmincas anya áll, akik más-más úton próbálnak a gyereknevelés és a munka világa között egyensúlyozni. Ők szintén egy support group-ban találkoznak, és lehet kisebb vagy nagyobb baba, egy vagy két gyerek, hetero vagy leszbikus kapcsolat, vagy egyedülálló anya; teljesen mindegy, mert mindegyikőjük hasonló problémákkal szembesül: mit vegyünk fel első nap a munkában, szoptatás a munkahelyen, aggódó férjek, agresszív nagyobb tesók, szex, drogok, tetvek a bölcsiben…  A főszereplő és producer Kate az életben is kétgyerekes anyuka, aki a sorozatban kvázi magát alakítja, ráadásul a sorozatbeli férje a valóságban is a férje, tehát volt miből ihletet meríteni. Szókimondó, merész, vicces, kétségbeesett, ez a sorozat is nagyon valóságszagú, úgyhogy aki próbált több hónap vagy év GYES után visszamenni dolgozni, az nagyon tud majd azonosulni a tökéletlen, de roppantul elszánt anyákkal.

Trying (Próbálkozások)Apple TV, 2 évad, 3. nemsokára jön

Egy kedves, indie-stílusú sorozat egy fiatal párról, akik örökbe szeretnének fogadni, csakhogy ez nem olyan egyszerű, mint ahogy elsőre tűnik. Jason és Nikki a gyerekes barátaikra támaszkodva próbál kiigazodni az örökbefogadási procedúrán, miközben a kapcsolatukat is próbára teszi a türelemjáték és a várakozás. Nekem külön tetszettek a zenék a sorozatban, az egésznek nagyon jó hangulata van (valószínűleg azért is, mert Észak-Londonban, Camden-ben forgatták, ami egy kedves, hippis környéknek tűnik a képek alapján). A mellékszálak is érdekesek, sokkal több van benne, mint az örökbefogadás és gyereknevelés.

Mindenkinek, akinek voltak elvei, aztán lett (két) gyereke: Breeders (Bezzegszülők) HBO GO, 2 évad, 3. nemsokára jön

Ezt a sorozatot kifejezetten nehéz volt néznem sokszor. Egy kétgyerekes angol család hétköznapjait követhetjük, ahol először még kicsik a gyerekek, a második évadban meg már kamaszodnak, és velük együtt a problémák is nőnek. Nagyon komplexen, sokszor nyersen ábrázolják a kapcsolatokat, a családi dinamikát. Az apa tehetetlen dühét például megdöbbentő volt látni, főleg, hogy szerintem minden [kisgyerekes] szülő érez ilyen tehetetlenséget, én pedig szembesültem azzal, hogy mennyire nem tudok mit kezdeni a saját haragommal. Ezért ajánlom inkább haladó szülőknek a Breeders-t – bár jómagam nem vagyok az –, mert nagyon felkavaró, nagyon tanulságos, nem kerülgeti a forró kását, mindezt pedig olyan fekete humorral teszi, hogy már nem tudom, sírjak, vagy nevessek.

Emelt szintű: Mythomaniac/Mytho (A mitomániás) Netflix, 2 évad

A trailer alapján a Mitomániás (hazugságmániás) egy vígjátéksorozat, valójában azonban egy kőkemény dráma. A sztori alapja, hogy egy háromgyerekes anya úgy próbálja magára felhívni a családja és barátai figyelmét, hogy kitalál magának egy halálos diagnózist, de az ártatlannak induló hazugság, aminek pár héten belül véget akar vetni, nem várt lavinát indít el. Azért tettem ezt a sorozatot az anyukás sorik kategóriájába, mert nagyon valósághűen mutatja be az anyák „láthatatlan munkáját” (háztartás, bevásárlás, gyerek(ek) napi ellátása, munka, stb.), és azt, hogy az évek során mennyire eltávolodnak a valóságtól, hogy észre sem veszik (vesszük?), hogy mennyire csak egy kis buborékban élték le az életüket. Amikor elkezdtem nézni, nem tudtam, mit várjak, hát, egy jókora arcon csapást kaptam.

+1 Feelgood: Better Things (Jobb idők) HBO GO, 4 évad, 5. nemsokára jön

A Better Things Pamela Adlon szerelemgyereke. Egy igazi feelgood, életteli, könnyezős-nevetős sorozat, amiben a három (két kamasz és egy kisebb) lányát egyedül nevelő anya életéből látunk jeleneteket (Adlon egyébként magát játssza, itt és az életben is egy útját kereső színésznő). Szinte szó szerint jelenetek ezek, nem rágja a szánkba egy-egy szál lezárását (pl. szerelmi szál), hanem a nézőre hagyja, mi történhetett. A gyerekeken kívül sok-sok mellékszereplő is felbukkan a nő életéből; szerelmek, régi és új családtagok, barátok, kisállatok, kertészek. Én nagyon élveztem nézni, a hangulata pedig csillagos ötös: kaliforniai égbolt és kiváló zenék teszik egyedivé ezt a sorozatot.