anyaság, család, gyerekek, mindennapok

Advent, 2021

Ma van advent első vasárnapja. Még pár hétig vagyunk itt, az első közös otthonunkban, ahova mindkét gyereket hazahoztuk a kórházból, ahol annyi, de annyi első dolog, fontos dolog történt.

A lakás harmada kiürítve, negyede bedobozolva. A díszek egy olyan dobozban, hogy ha valami miatt itt ér minket az ünnep, akkor is tudjunk fát díszíteni. Az adventi kis zsákok idén nem kerültek elő, és koszorút, fényeket sem akartam, hisz fél lábbal-lélekkel már nem vagyunk itt.

A kis zsákok azért sem kerültek elő, mert megmondom, ahogy van: nem akartam kis szirszarokkal megtölteni. Kitalálni, min nincs veszekedés, fölösleges kalóriákra sincs szükség. De anyuval egyre gondoltunk: Tádé minden nap kap egy feladatsort (mama megcsinálja nekünk), és ha jól oldotta meg, én adok neki egy darab puzzle-t, így karácsonyra meglesz a 24 darabos kirakó. Ha nem ismernétek, azt hinnétek, egy Zsorcikát nevelünk / zseniképzőbe készítjük fel a gyereket. De csak annyi, hogy ősszel beleszeretett a Numberblocks című mesébe, és azóta TÉMAZÁRÓ FELADATLAPOKAT tölt ki pihenésképp stopperre, és jövőre ő készíti el a család adóbevallását. Természetesen ingyen.

Szóval most az ünnepi várakozás és hangulat mással vegyes, mint egyébként. Most nincs lelassulás, cserébe jó sok stressz és egy kis félelem attól, nem kapunk-e el valamit, ami beleköp a levesbe. A mi adventi naptárunk idén rendhagyó: minden nap bedobozolunk valamit és írjuk-húzzuk a listákat teendőkről. Izgulunk, hogy lesz-e költöztető, lesz-e aznap ónos eső, lesz-e gáztűzhely, amin karácsonykor legalább kávét tudok főzni. 

Én anyukaként azon is izgulok, a gyerekek hogy veszik a költözést. Mit szólnak majd hozzá, hogy reggel még itt az ágyuk, este meg már végérvényesen valahol máshol? Persze készítjük őket, de hát őszintén, honnan lehet tudni, mi van egy kétéves fejében meg lelkében? A szobatisztasági kísérleteket minden esetre kicsit toljuk – megint. Vagy hogy a négyéves nem gondol-e egyet és mászik fel majd a mostani kerítésre, hogy engedjék vissza az otthonába? Simán megy majd minden?

És akkor néha jön a pánik is. Hogy itt hagyjuk ezt a fészket, ahol a gyerekekekkel egy kis szoros fészket alkottunk családunk életének első öt évében. Hogy milyen lesz üresen látni a lakást, utoljára bezárni az ajtót, megnézni a kisszobából a Ligetre nyíló kilátást és soha többet nem látni a nappaliból a csodálatos hársfa éves ciklusát. 

Szóval itt ez a nagy érzelmi puttony, fáj is tőle a hátam, a fejem, próbálok pihenni, kikapcsolni, de nehéz. Úgyhogy tegnap úgy döntöttem, jár nekünk is az advent, a gyertyagyújtás, a karácsonyi dalok hallgatása, a gyerekeim csillogó szeme. Készítettem egy kis asztaldíszt, és alig várom, hogy besötétedjen és sokszor meg kelljen gyújtani a gyertyát, hogy egyenlőször fújhassák el a gyerekek.