Még nyár közepén, mikor éreztem, hogy jó, ennek az élethelyzetnek így vége lesz hamarosan, két dolog jutott eszembe.

Az egyik az, hogy kéne mennem tavasszal futóversenyre és hogy lassan belevághatnék egy félmaratonba. 

A másik pedig az, hogy valamilyen módon lezárjam ezt a kismamaságot. A lezárás azért kell, hogy könnyebb legyen előre menni, új célokat kitűzni, annak örülni, ami van. Így belekezdtem egy emlékkönyv összeállításába, aminek az #anyánaklennijó címet adtam. Az emlékkönyv darabjait a korábbi blogbejegyzéseimből válogattam, így nincsenek benne új írások, mégis, az, ami mentén haladtam a válogatásban, kicsit újjá teszi. 

Szerettem csinálni, újraélni, átértékelni azt a sok mindent, amivel az elmúlt években gazdagodtunk. Létrehoztam egy külön aloldalt: https://momblog.hu/anyanaklennijo/, onnan tudjátok letölteni a számotokra megfelelő formátumban. Jó olvasást, ajánljátok, vigyétek, osszátok!

Az átnézést anyukám csinálta, a borítót a húgom (köszi, ágiszerint!), a technikai segítséget és az időt pedig Tamás biztosítatotta. Igazi csapatmunka, ahogy Tádé mondaná!