anyaság, gyerekek

Anyukaesszé az altatásról.

Néha eszembe jut, hogy mikor 8-9 hónapos volt Tádé, és még belekezdtem ebbe az egész blogolásba, készítettem egy bejegyzést arról, hogy tippeket adok: hogyan lehet elaltatni a gyereket. Azért történt ez, mert akkor volt pár nap, amikor könnyebben ment és azt hittem, 8-9 hónapnyi tortúra (igen, túlzok, de nem nagyon) ért véget. Nevetséges, semmilyen tipp nem volt tartós, az altatás azóta is kemény meló, pedig nyáron 5 éves lesz. Voltak, vannak persze sikereink, de mióta megszületett Ida, és látjuk, hogy úgy egyébként milyennek kellene lennie az altatásnak, csak fogom a fejem, kinevetem magam, mérges vagyok magamra, hogy a másiknál mégis mit kellett volna vagy kellene másképp csinálni.

Kezdjük ott, hogy utál aludni. Az évek során arra jutottam, hogy két dolog miatt van ez: fél, hogy lemarad valamiről, tehát sajnálja rá az időt, illetve nem szeret egyedül lenni, és az alvásnál egyedüllevős tevékenység nemigen van, igaz?

Pár hetes volt, mikor megvettük az Adamo hintát. Addig óriási nehézség volt az altatás, de innentől volt pár hónapunk (amíg el nem kezdett pattogva ugrálni meg ki nem nőtte), amíg volt ez a kis segítség. Napirendünk mindig volt, meg zajok, meg ritmikus zenének, meg alváshoz igazított autóutak, rengeteg idő a levegőn, amikor csak lehet, séta közben altattam, de az esti altatás nem ment már így. Napközben babakocsiban az erkélyen, télen is, beöltözve, én is, így olvastam el rekordidő alatt az 1Q84-et télikabátban egy kisszéken az erkélyen, miközben az egyik karom belógott a babakocsiba, hogy legyen mit fognia, a lábammal pedig tologattam-ringattam azt a nagy dög kocsit.

Mikor kinőtte a hintát vagy nem tűrte a babakocsit vagy a fene tudja már, mikor kezdődött az összebújós alvás a nagyágyon. Összegabalyodva közelharcként vívtuk a doglokat, egyórás altatás, popórázogatá, sírás, kimerülés, mármint a részemről, szökés az ő részéről, hiába simogattam a homlokát, a tarkóját, nyomogattam a “tuti elalszik, ha itt nyomogatod a talpát” pontokat, fehérzaj, lehúzott redőny, csend, felhúzott redőny, mese, nem mesek, felveszem a szemkotnaktust vagy nem veszem fel a szemkontaktust. Van olyan videóm, ahol ülve alszik és félálomban mondja, hogy ő nem alszik (azt írom, mondja, de ugye nem beszélt, tehát csak jelzi, akárhányszor megborul, visszaül és harcol az alvás ellen).

A kiságyba beszorult, így hamar nagyágyra váltottunk leesésgátlóval, de minek is, úgyis megjelent mindig a lábunknál és velünk aludt. Aztán legalább az esti altatást át tudtuk vinni az ő szobájába, mesélés, összebújás, kézfogás, de az minimum 60 perces procedúra sehogy sem lett rövidebb. Kimerítő, nehéz, nyomasztó, közben meg irtóra idegesített, hogy másoknál biztos nem így van, mit csinálunk rosszul…  Volt, hogy imádtam ezt az összebújást, de volt, hogy nagyon nehezemre esett az altatás. Mikor kettesben voltunk otthon Tádéval és nehéz napjaink voltak a sok egyéb miatt, és mint egy falat kenyér, úgy kellett volna már nekem is a pihenés, akkor nagyon rossz volt. De az, hogy a babám hozzám bújik és a fülelmbe szuszog, az a mai napig hiányzik.

3 éves korától egyik napról a másikra nem jelent meg az ágyunkban, végig egyedül aludt. Egyre jobb mesék kerülhettek elő, és pár hónapja, bőven 4 éves kora után elkezdtük azt, hogy mese után kap egy puszit és kijövünk tőle, nem várjuk meg, hogy elaludjon. Nagyon jól ment az egész, aztán jött a költözés, kapott saját szobát, és óriási visszalépés történt. Elkezdett ugyanis félni. Ja, nem, eddig is félt, különböző éjjelifényekkel is harcoltunk az éjszaka ellen. 

És akkor elérkeztünk napjainkba, ahol hetek óta megy a cirkusz, hogy fél a sötéttől, mert akkor ő olyanokat is lát, amik nincsenek ott. Cirkusz – mondja ezt a kimerült, eszköztelen anyuka, aki pontosan emlékszik rá, hogy sokszor ő is mennyire gyűlölte az éjszaka végtelen hosszúságát, a hangokat, fényeket, az egyedüllétet. De tudom, ez nem cirkusz, a gyerek fél, a sötéttől, az egyedüllétől, bármitől, és ezen át kell segíteni. Azt olvastam, észérvekkel nem vehetjük fel a harcot a fantázia ellen, legyenek fények, nyugtassuk meg, hogy ott vagyunk, legyünk empatikusak, számoljuk meg, hány lépésre van a gyerek a szülői ágytól, készítsünk varázspálcát, amivel elűzzük a rémeket, s a többi. 

Hihetetlen frusztrált voltam, hogy itt vagyunk lassan 5 éve és mindig van valami, így volt, hogy kiabáltam, türelmetlen voltam, amit borzasztó szégyellek. Aztán kihúztuk az ágyát, mese után ott maradtam, amíg el nem aludt, éjjel pedig az apja ment át mellé aludni, ha kérte. A varázspálcát halogatta, de láttam, meg akarja oldani a problémát. Egyik nap boldogan jön haza az oviból: anyu, holnap kiszebábot fogunk égetni, lerajzoltam, hogy félek a sötétben, elégetjük, és utána minden rendben lesz. Anyu sír, Tádé boldog, várjuk az égetés utáni éjjelt. Anyu, sajnos nem vált be, nagyon félek. Jöjjön át valaki. 

Az este rutin egyre húzódik, mert fél tőle, hogy alvás lesz és egyedül lesz. Sír a sötét utcán, remeg, hogy fél. Reggel mindenki úgy kel, mint aki nem aludt, ja, mert nem aludtunk! Rosszul indul a nap, veszekedések, alkudozások kezdődnének, anyu ideges, anyu fáradt, mérges, már délután ideges vagyok az esti kínlódástól. Tádé, én is féltem gyerekkoromban. Nézd, mamáék ilyen lámpát vettek nekem, ez segített. Ne hagyjuk égve a lámpát? Ne, csináljuk meg a varázspálcát. De anyu, azok csak a mesékben működnek. Ez hogy fog működni? Hát Tádé, nem tudom, de próbáljuk ki. Nem működik. Tádé, ha rossz jut eszedbe, gondolj utána 2 jó dologra. Tádé, sorolok neked jó dolgokat. Tádé, relaxáljunk. Tádé, kipuszilom a fejedből a rossz dolgokat és jóval töltöm fel. Tádé, mit vársz a holnaptól? Sorolj fel 10 dolgot, amit szeretsz / vársz / jó! Számolj el végtelenig! NEM KELL FÉLNI, NEM ÉRTED? Na jó, akkor ne aludjunk! Nem tudok már mit kitalálni. Próbáljuk meg a lámpát! Sírás előtti remegő hangon: jó, anyu, próbáljuk.

Egész éjjel égett a kislámpa, és Tádé egész éjjel aludt. Reggel boldogan jött le, hogy anyu, sikerült! Nagyon jó anyuka vagy!

És nagyon boldog is és büszke is. Hogy meddig működik, nem tudom. Azt mondta, hogy addig szeretné használni, amíg nem érzi úgy, hogy már nem jönnek a rossz álmok. Felőlem nyugdíjas koráig használhatja, ha így nyugodtan alszik. (De azért résen vagyok és várom, mi lesz a következő!)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.