Ma van advent első vasárnapja. Még pár hétig vagyunk itt, az első közös otthonunkban, ahova mindkét gyereket hazahoztuk a kórházból, ahol annyi, de annyi első
Ezen a borongós novemberi délutánon szeretnék nektek mesélni az elmúlt egy éves utazásomról. Ha nagyon spirituális lennék, nyilván úgy folytatnám, hogy nem a megtett kilométerekre
Az elmúlt egy hónapban volt anyaságom első olyan szakasza, ahol nemcsak, hogy rengeteget meséltem, de úgy igazából élveztem is azt. Hogy legyen nyoma, hogy emlékezzek
Úgy érzem, olyanok vagyunk ketten, mint mikor két anyag nem tud elegyedni, csak valami nagyon különleges körülmények közt. Ezeket a különleges körülményeket nem lehetetlen, de
Nem egészen így képzeltem az őszi szünetet. Vagy úgy az őszt. Persze igazságot a 2021-es ősznek: a legszebbszínű, legmelegebb októbert éljük, amire emlékszem. Két éve
Azért nem minden nap tökéletes, de sikerült megtanulnom sokkal inkább fókuszálnom arra, ami rendben van, mint arra, ami nincs. Úgyismint: talán inkább félig tele van
Olvasok most egy regényt, oké, egy Stephen King-könyvet, és van benne egy olyan, hogy a már felnőtt elbeszélő visszaemlékszik 6-7 (?) éves korára, a családjára,
Sosem értettem, hogy lehet egy sapkát elhagyni, kabát nélkül hazavinni a gyereket oviból, nem kimosni rögtönazonnal a büfis/hányásos kispárnát, csak a szennyesbe tenni, nem feltölteni
Még nyár közepén, mikor éreztem, hogy jó, ennek az élethelyzetnek így vége lesz hamarosan, két dolog jutott eszembe. Az egyik az, hogy kéne mennem tavasszal
Szeptember elseje van, Tádé megkezdte a középső csoportot, Idának 2 hét múlva szülinapja, kezdi a bölcsit, én egy hónap múlva elkezdek dolgozni, Tamás is lekezd