Oviban az iskolát vártam, gimiben az egyetemet, aztán a dolgos éveket, aztán amikor nagy bajban voltam, azt, hogy majd lesz családom egyszer és könnyebb lesz. Van családom, és könnyebb is, de azért csak magam vagyok.

Ez a covidkarantén, ez sok mindenre megtanított minket. Arra is, hogy jobb, ha megtanulunk berendezkedni egy olyan életre, ahol alapvetően meg kell tanulni otthon lenni és onnan intézni mindent. Munkát, ügyeket, szórakozást, evést, bevásárlást, sportot, randit, gyereknevelést. Persze az életterek nem mindig adnak ehhez elég négyzetmétert.

Nagyon vártam, hogy visszamenjek dolgozni. Idealizáltam magamban: csodálatos lesz a távolsági buszon vagy a vonaton lenni, álmaimban mindig koraősz volt, szép fényekkel, a metró felújított, az aluljárókban dolgos emberek sietnek épp dolgozni papírpohárral a kezükben, praktikus hátizsákokkal a hátukon, a mozgólépcsők tiszták, jó rajtuk állni és haladni, az iroda jó, minden jó, mindenki kedves, senki sem eszi hangosan az almát, a tér, ahova járnék kivirágzott az elmúlt években, bizonyára, frissen facsart narancslé, péksütiillat, fények, zsongás, nevetés, ötletek végtelen sora, frissen megérkezni a bölcsibe, az oviba, és még egy finom vacsorát összedobunk, társasozunk, a gyerekek elmesélik a napjukat, az itthoni teendőket elosztjuk, békésen elalszunk, másnap hajnalban megyek futni és következik egy ugyanilyen nap az idők végezetéig.

Aztán azért elkezdett beszűrődni a valóság. Betegség, hármasmetró-felújítás, ingázás, félelem a tüsszentésektől. Próbáljuk meg itthonról. Ugyanamögül az ablak mögül, ahonnan 5. éve figyelem a világot. Elfogadni, hogy itt már nem lesz olyan nagy változás, aki megérkezett az életembe, és itt maradt, azzal számolhatok, újak már csak miattam nem igen fognak jönni, lehetnek persze szülőtársak, akikkel jó, kereshetek klubokat, alapíthatok is, ráköszönhetek a másik kocogóra.

Anélkül, hogy túldramatizálnám, azért van abban valami szomorú, hogy ugyanúgy itt leszek az internet ezen felén, mint eddig. Szeretek Tamással kávészünetet tartani, de szeretnék néha mással is.