A nagy nap. Lányok és fiúk álma, egybekelés, lakodalom, nászút, esetleg névváltoztatás, és jó esetben úgysem változik semmi másnaptól, csak egyrészt megkönnyebbülsz, hogy minden rendben ment, másrészt meg büszke leszel és ízlelgeted a feleség/férj lettem jelentését. Hogy milyen legyen a nagy nap, a tervezgetés, szervezés, jól eső idegeskedés – ez általában a menyasszony dolga, a vőlegény csak bólogat vagy nagy ritkán tiltakozik egyet. Nekünk két nagy napunk is volt, két hét különbséggel. Egy polgári esküvő és egy, hát mi így neveztük el: örömünnepség, mert a lakodalom szótól mindketten kicsit hideglelést kapunk. Mivel itt a tavasz, és én nagyon szeretnék megint esküvőt, igazából minden nyáron szeretnék egy ugyanilyen esküvőt, szervezéssel együtt, szóval mivel itt a szezon, leírom nektek, hogy nálunk milyen volt, leginkább azért, mert nosztalgiázni akarok, de az sem baj, ha merítesz pár ötletet. Íme:

A szalagavatón is idegenkedtem a nagy fehér ruhától, sose volt vágyam, hogy habos menyasszony legyek. Az viszont igen, hogy legyen esküvőm. A lakodalomra megint nem vágytam. Szóval így lett egy bográcsozós bohémesküvőnk Budaörsön, ahol 30-an sem voltunk ugyan, de hozzánk valóbb esküvőt el se tudnék képzelni

2016. május 1-jén döntöttünk úgy, hogy összeházasodunk. Közös döntés volt, a lánykérésben nem volt semmi meglepetés, leszámítva a mikort. Együtt mentünk el gyűrűt rendelni, nem volt benne sok romantika, utána beültünk a Bambiba ünnepelni kicsit, ennyi. Maga a lánykérés egy óbudai panel konyhájában történt, az adóbevallás határideje környékén, és Tamás, ha olvasod, a mai napig mérges vagyok rád, hogy nem a feliratos módszert választottad.

Szóval kitaláltuk, hogy házasodunk, pár hétre rá már meg volt szervezve minden. Nem mindenben értettünk egyet. Tamás igazából még annyi felhajtást sem akart, mint én, és az a helyzet, hogy ő úgy emlékszik, minden jó ötlet az övé volt, én meg máshogy. Például állítja, hogy az ő ötlete volt, hogy béreljünk ki egy legénybúcsús házat, egy rendezvényházat, miután bekértünk pár ajánlatot számunkra megfelelő miliőjű helyekről. Ugyanis nemcsak az ország minden pontjáról, de külföldről is vártunk vendégeket, és a szállást is meg kellett valahogy oldani. Én a szülővárosomban szerettem volna férjhez menni, abban a házasságkötő teremben, ahol anyuék is meg nagynénémék is, és azon a lépcsőn akartam fényképezkedni, ahol mindenki. De erről hamar le kellett tenni, és azért belátom, nem is olyan nagy veszteség ez. Az alábbiakban kellett megegyeznünk:

• hol legyen az esküvő
• hol legyen az örömünnepség
• mennyit költsünk az egészre

A részletekben teljes szabadkezet kaptam.

Az esküvőt két tanúval, Óbudán tartottuk meg. Én utólag kicsit bánom, hogy nem volt ott mindenki, a lányok mindig kicsit jobban szeretnek hencegni mint a fiúk, de így is nagyon klassz volt. Aztán két hétre rá jött a buli Budaörsön.

RUHA

Habár olyan ruhát vettünk mindketten, amit máskor is fel tudunk venni, de soha egyszer se volt rajtunk azóta. De még lehet! A h&m-promod-asos vonalon be tudtunk mindent szerezni, ami tetszett, ami kényelmes volt, és amiben önmagunknak éreztük magunkat. Ma már nem nagyon vannak elvárások, a család pedig kifejezetten örült, hogy a meghívón az szerepel, gyere, amiben jól érzed magad.

MEGHÍVÓ

Ez biztos, hogy közös ötlet volt, ebből nem engedek, Tamás. Képeslapot csináltattunk, egy kedves közös szelfivel, húgom kicsit meggrafikázta és egy nyomdában nagyon hamar megcsinálták nekünk olyan szépre, hogy bármelyik butiksor képeslapállványán ’A’ árkategóriájú lenne. Kézzel írtam meg mindet, amit tudtuk, személyesen adtunk át, amit nem, az idő szűke és a sok km-es távolság miatt postán küldtünk el. + 2016-ban a minimum egy Facebook event!

HELYSZÍN

Szóval kértünk szép helyekről ajánlatot, az egyiken nem fértünk volna el 30-an, csak az udvaron, ha jó az idő. Ezt sajnáltuk nagyon, mert ott tényleg meg tudtunk volna csinálni sokkal kevesebb készülődéssel a bulit. A másik pedig azért esett ki, mert habár gyönyörű, semmihez sincs közel. És akkor itt találta meg Tamás (ez a kredit tényleg a tiéd) azt a budaörsi kibérelhető kétszintes házat, ahova elmentünk, lefoglalóztuk és mindent meg tudtunk valósítani, amit csak szerettünk volna. Volt szállás a messziről jötteknek, terasz a bulinak, konyhai felszereltség, pince, medence (amit sajnos végül nem használtunk), kilátás, nyugalom, bográcshely. Szépen tudtuk dekorálni, szépen elfértünk és másnap hajnalban nagyon-nagyon jó volt a teraszon kávézni anyuval.

Amúgy jó szívvel ajánlom, hogy nézzetek szét a szallas.hu-n is, ha egy családi bulit szeretnétek a nagy lakodalom helyett. (Külön jó, hogy ha van cafeteria keretben SZÉP kártyád, azt nagyon sok szálláson elfogadják. De kaját is lehet vele fizetni.)

ÉTEL

Én alföldi lány vagyok, és általában azt szeretem legjobban enni, amit mi csinálunk. Nem mondom, a Harapó Mókusban is jót ettünk két héttel korábban, de nem akartam, hogy ilyen lutri hidegtálak legyenek. Úgyhogy megkérdeztem a szüleim, tudnak-e, szeretnének-e segíteni. Így apu javasolt egy menüt, én serényen rábólintottam, és ő elkészítette. Volt bográcsos marhapörkölt, hidegsültek, saláták, anyósom szuperjó franciasalátájával szállt be a buliba, voltak sütemények, nem is emlékszem már rá, milyenek, finomak, az biztos. Ez persze sok előkészületet igényelt, a hidegsülteket tudták szállítani otthonról, a bográcsozás viszont helyben volt. Nem tudom, hány nem szakács szülő vállalja ezt be, nekem nagyon nagy szerencsém volt. A tortát pedig Óbudáról vittük, van ott egy nagyon-nagyon jó cukrászda, a Vörösvárin a panel tövében, Koch-Danica, és a világ legjobb Eszterházi-tortáját csinálják. Az italt Tamás szülei hozták, úgyhogy ez igazi, családi hátteres etetés-itatás volt.

DEKOR

Natúrt szerettünk volna, egyszerűt, hát hova flancoljunk, ha a h&m-ből van a díszruha? Pinteresten nézelődtem, mint mindenki ilyenkor, és nagyon jó kis ötleteket találtam, a tesóm sokat segített és kölcsön is kaptam pl. nagy üvegeket, amikbe gyertyákat tudtunk állítani. Asztaldísznek a tesóm öntött betonból szilikonformába szíveket, amiket foszforeszkáló porral díszített, illetve mécsestartókat is. Ezeket a vendégek utána vihették haza, akárcsak a kis pozsgásokat is, amik szintén asztaldíszként funkcionáltak. Az Ikeában tekercsben kapható natúr papírt használtuk asztalterítőnek, és szögletes csipkés tortapapírt tányéralátétnek. Papírtányérok, papírpoharak voltak, mint egy kertipartin, és fémhatású műanyag evőeszközök. Elviteles dobozt vettem ilyen vendéglátós ellátóbotlban. Egyszerű volt, nem kellett mosogatni és jól nézett ki.

ZENE

Spotify-on válogattam playlisteket, de igazából senkit sem érdekelt, ez nem az a társaság volt. 

Igazából, ha végignézitek, elég költségkímélő volt a dolog. Gyorsan össze lehetett hozni, két hónap volt rá, és öröm volt mindennek utánajárni, beszerezni, átbeszélni. Pár százezer volt gyűrűkkel együtt, házzal együtt. Nekünk fontos volt, hogy a családdal és pár baráttal megosszuk az örömünket, megvendégeljük őket és megmutathassuk, milyen boldog pár vagyunk. Jó volt, hogy nem tartott egy évig a szervezés, hogy Tamás nagyon nagy szabadkezet adott nekem, neki minden jó volt, ahogy én akartam. Egy mélypontra emlékszem, egy süteménykóstolásra. Szokás barackot körbekínálni a lakodalmakon, és én ezt a barackot kislány korom óta szeretem és imádom. Viszont nem találtunk olyan barackot, aminek azt az ízét éreztem volna, mint kislánykoromban, és emlékszem, ültem a kanapén és keservesen sírtam, hogy ez nem az a barack, és bőgtem tovább, fáradtan, baracktalanul, persze azóta se ettem olyan barackot, mint amit elképzeltem, hogy majd fogok, mint amit 20 éve ettem utoljára, és biztos már nem is fogok.

 További ötleteket pl. a Pinterest boardomon találsz.