Elkezdődött az új év, elvileg az utolsó ovis, hiszen a nagycsoportot kezdte Tádé. Egy jó hét telt el belőle, és már itt a góc a
Egy éve, két éve, három éve. Kezdjük a hárommal. Három éve már nagyon vártam, hogy Ida bármelyik pillanatban jelezze, hogy jönne ide. Ki. Hogy hiába
Nagyjából egy másfél hete írok-fordítok egy bejegyzést arról, hogy hogyan egyszerűsíthetünk az életünkön annak reményében, hogy attól kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak leszünk. Majd. Egyszer. Előrebocsátom, hogy
Igyekszem mostanában egyszerűsíteni. Megfogadni a banális tanácsokat, negyedévente kiselejtezni a ruhákat, nem gyűjtögetni, nem pocsékolni az időt.Megválogatni, mivel, kivel töltöm. Például hónapok óta tervezem, hogy
A fejemben úgy élt, hogy hétfőn elkezdődik itthon a gyerekek egyik legjobb nyári hete. Viszonylag sokáig alszunk, na annyira azért nem, hogy már délelőtt keljünk
Borzasztó aránytalanul telik minden nap, nagyon fárasztó kilengésekkel. Nem tudok elég korán kelni, mert minek is, csak kávézni szeretnék egy jót, ha az idő engedi,
Mikor kertünk lett, mikor új helyre költöztünk, úgy gondoltam, azaz úgy hittem, reméltem, én is meg tudok változni hozzá. Hogy majd mindig a kertben leszünk,
Tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat, amikor napjában többször is megfordul a fejemben, milyen lenne, ha lenne egy harmadik. Irigykedve nézem az anyukákat,
Az elmúlt hetek arra figyelmeztettek, hogy meg kell kicsit állni, hátrább kell kicsit lépni és másképp kell. Átértékelni, átgondolni, újrakeretezni. Apró balesetek, mindennapos krízískezelések, nyugalmatlanság,