Ma van advent első vasárnapja. Még pár hétig vagyunk itt, az első közös otthonunkban, ahova mindkét gyereket hazahoztuk a kórházból, ahol annyi, de annyi első
Azért nem minden nap tökéletes, de sikerült megtanulnom sokkal inkább fókuszálnom arra, ami rendben van, mint arra, ami nincs. Úgyismint: talán inkább félig tele van
Sosem értettem, hogy lehet egy sapkát elhagyni, kabát nélkül hazavinni a gyereket oviból, nem kimosni rögtönazonnal a büfis/hányásos kispárnát, csak a szennyesbe tenni, nem feltölteni
Tegnap be kellett mennünk a központba, ahol elég nagy kerülővel lehet csak megközelíteni a sínek túloldalát, mindegy, nem fogok most alaprajzot készíteni, de hogy van
Ezt a húsvéti hétvégét jó előre kiterveltem. MINDENRE jutott pár egységnyi idő a képzeletbeli tervezőmben, semmi extrára, csak ami hiányzik a mindennapokból. A gyerekek két
Sokféle fáradtságot éreztem a napokban. Jelenelg a karjaimban, a csípőmben (Ida még mindig nem hajlandó két lábon közlekedni) és az agyamban érzem leginkább. Második
Múltkor terápián szóba került, hogy bizony vannak nehézségeim Tádéval. Imádom, értékelem, szeretek vele lenni, de vannak helyzetek (nap mint nap), amikor egy másodpercen belül olyan
Az az érzésem, hogy valami kimaradt. Hogy elfelejtettem valamit. Hogy nem lesz hús a karácsonyi asztalon, vagy biztos kicsírázik addig a krumpli, vagy elfelejtem
Van egy íróasztalom, amikor visszamentem homeoffice-ban dolgozni, kaptam egyet, kis székkel. Azonban jelenleg nincs se hely, se lehetőség felállítani, használni, luxusnégyzetméterpazarlás lenne, így a
Két vagy három napja még csupa lelkesedés voltam. A nagy újra oviban, megdicsérik, hogy nem kell már gumilepedő, hogy milyen ügyesen öltözik fel egyedül.