Egy éve, két éve, három éve. Kezdjük a hárommal. Három éve már nagyon vártam, hogy Ida bármelyik pillanatban jelezze, hogy jönne ide. Ki. Hogy hiába
Gyerekkoromban végtelenek voltak a nyarak, mert anyu és apu is iskolában dolgoztak. Persze jártunk be évzáró után is meg évnyitó előtt is, tudtuk, hogy osztályozó,
Hat éve kérte meg a kezem, ott volt a zsebében, miközben a Deichmannban próbáltuk a cipőt, miközben a Sparban vettük a vacsorát, miközben zavartan nem
A legmeglepőbb helyzetekben jut eszembe az apuka, akiről már írtam itt korábban is. Még nagyon kisgyerekes anyuka voltam, az első igazi játszóterezős szezonunkat éltük Tádéval,
Akármennyire is undorodom és félem a madarakat, a madárcsicsergés mindig jó érzést kelt bennem, de ami egy kicsit fura, hogy ha baromfiudvart hallok, valami kellemes
Mikor tél volt, vártam a tavaszt. Hidegben a meleget, sötétben a világost, a szabadban töltött órákat, napfényt, kertészkedést. Április van, hóeséssel, hideggel, lassan egy hónapja
Nézem az egy évvel ezelőtti videókat, fotókat. A két, három, négy évvel ezelőttieket. És kicsit összeszorul a gyomrom, kicsit könnybe lábad a szemem, sírva-ölelve szaladnék
