Hat éve kérte meg a kezem, ott volt a zsebében, miközben a Deichmannban próbáltuk a cipőt, miközben a Sparban vettük a vacsorát, miközben zavartan nem
A legmeglepőbb helyzetekben jut eszembe az apuka, akiről már írtam itt korábban is. Még nagyon kisgyerekes anyuka voltam, az első igazi játszóterezős szezonunkat éltük Tádéval,
Akármennyire is undorodom és félem a madarakat, a madárcsicsergés mindig jó érzést kelt bennem, de ami egy kicsit fura, hogy ha baromfiudvart hallok, valami kellemes
Mikor tél volt, vártam a tavaszt. Hidegben a meleget, sötétben a világost, a szabadban töltött órákat, napfényt, kertészkedést. Április van, hóeséssel, hideggel, lassan egy hónapja
Nézem az egy évvel ezelőtti videókat, fotókat. A két, három, négy évvel ezelőttieket. És kicsit összeszorul a gyomrom, kicsit könnybe lábad a szemem, sírva-ölelve szaladnék
Az elmúlt egy hónapban volt anyaságom első olyan szakasza, ahol nemcsak, hogy rengeteget meséltem, de úgy igazából élveztem is azt. Hogy legyen nyoma, hogy emlékezzek
Tavaly ilyenkor izgatottan vártam az első szülőit, hogy kiderüljön a legfontosabb: mi lesz Tádé jele. Alig vártam, hogy rendelhessem tucatszám az ovisjeleket, vihessük az ovis
2004-ben ballagtam és érettségiztem. Abban az évben elég esős-borongós napra esett a ballagásunk, a ruhánk is sötét volt, de mégis inkább a friss levegőre emlékszem