Ma van advent első vasárnapja. Még pár hétig vagyunk itt, az első közös otthonunkban, ahova mindkét gyereket hazahoztuk a kórházból, ahol annyi, de annyi első
Az elmúlt egy hónapban volt anyaságom első olyan szakasza, ahol nemcsak, hogy rengeteget meséltem, de úgy igazából élveztem is azt. Hogy legyen nyoma, hogy emlékezzek
Úgy érzem, olyanok vagyunk ketten, mint mikor két anyag nem tud elegyedni, csak valami nagyon különleges körülmények közt. Ezeket a különleges körülményeket nem lehetetlen, de
Nem egészen így képzeltem az őszi szünetet. Vagy úgy az őszt. Persze igazságot a 2021-es ősznek: a legszebbszínű, legmelegebb októbert éljük, amire emlékszem. Két éve
Azért nem minden nap tökéletes, de sikerült megtanulnom sokkal inkább fókuszálnom arra, ami rendben van, mint arra, ami nincs. Úgyismint: talán inkább félig tele van
Sosem értettem, hogy lehet egy sapkát elhagyni, kabát nélkül hazavinni a gyereket oviból, nem kimosni rögtönazonnal a büfis/hányásos kispárnát, csak a szennyesbe tenni, nem feltölteni
Szeptember elseje van, Tádé megkezdte a középső csoportot, Idának 2 hét múlva szülinapja, kezdi a bölcsit, én egy hónap múlva elkezdek dolgozni, Tamás is lekezd
Tavaly ilyenkor izgatottan vártam az első szülőit, hogy kiderüljön a legfontosabb: mi lesz Tádé jele. Alig vártam, hogy rendelhessem tucatszám az ovisjeleket, vihessük az ovis
Hogy a gyereknevelés lineáris dolog-e vagy inkább cirkuláris, azon ma gondolkodtam el először. Persze lehet, hogy eleve baromság ezen eltöprengeni, de valahogy most nagyon úgy
