Ma van advent első vasárnapja. Még pár hétig vagyunk itt, az első közös otthonunkban, ahova mindkét gyereket hazahoztuk a kórházból, ahol annyi, de annyi első
Ezen a borongós novemberi délutánon szeretnék nektek mesélni az elmúlt egy éves utazásomról. Ha nagyon spirituális lennék, nyilván úgy folytatnám, hogy nem a megtett kilométerekre
Nem egészen így képzeltem az őszi szünetet. Vagy úgy az őszt. Persze igazságot a 2021-es ősznek: a legszebbszínű, legmelegebb októbert éljük, amire emlékszem. Két éve
Azért nem minden nap tökéletes, de sikerült megtanulnom sokkal inkább fókuszálnom arra, ami rendben van, mint arra, ami nincs. Úgyismint: talán inkább félig tele van
Olvasok most egy regényt, oké, egy Stephen King-könyvet, és van benne egy olyan, hogy a már felnőtt elbeszélő visszaemlékszik 6-7 (?) éves korára, a családjára,
Sosem értettem, hogy lehet egy sapkát elhagyni, kabát nélkül hazavinni a gyereket oviból, nem kimosni rögtönazonnal a büfis/hányásos kispárnát, csak a szennyesbe tenni, nem feltölteni
Oviban az iskolát vártam, gimiben az egyetemet, aztán a dolgos éveket, aztán amikor nagy bajban voltam, azt, hogy majd lesz családom egyszer és könnyebb lesz.
Tegnap reggel éreztem meg először, hogy a nyár második felét éljük. A fények később jöttek – tehát nem reggel, hanem hajnalban lehetett -, ott volt
Hogy a gyereknevelés lineáris dolog-e vagy inkább cirkuláris, azon ma gondolkodtam el először. Persze lehet, hogy eleve baromság ezen eltöprengeni, de valahogy most nagyon úgy
Tegnap be kellett mennünk a központba, ahol elég nagy kerülővel lehet csak megközelíteni a sínek túloldalát, mindegy, nem fogok most alaprajzot készíteni, de hogy van