Az elmúlt hetek arra figyelmeztettek, hogy meg kell kicsit állni, hátrább kell kicsit lépni és másképp kell. Átértékelni, átgondolni, újrakeretezni. Apró balesetek, mindennapos krízískezelések, nyugalmatlanság,
Home office-ban dolgozó anyuka és apuka, egy bölcsis és egy ovis. Reggel felkelünk, 6 körül, több-kevesebb hisztivel és veszekedéssel elindítjuk a napot, kávé, kakaó, vitamin,
Mikor tél volt, vártam a tavaszt. Hidegben a meleget, sötétben a világost, a szabadban töltött órákat, napfényt, kertészkedést. Április van, hóeséssel, hideggel, lassan egy hónapja
Mióta visszamentem dolgozni, egyszer voltam szabadságon, akkor költöztünk, az nem is számít. Közben az elmúlt fél évben a napjaim egyáltalán nem úgy alakultak, ahogy az
Home office-ban vagyunk mindketten, ketten vagyunk itthon meg az internet, a munka meg a hírek. Tamás folyamatosan vészforgatókönyveket gyárt. Legyenek egy mappában az anyakönyvi kivonatok
Néha érzem a hiányt, vagy hogy nem jó az egyensúly, hogy az anyaság-feléség-én háromszögnek mindig rövidebb az egyik lába, akkor rágyúrok arra a rövidebbre, akkor
Január tizenegyedike, ez már bizony nem is az első hétfő, senki sem beteg, már mióta a helyemen kellene lennem, dehát nem és nem. Azzal, hogy
Kicsit nehezebb a ráhangolódás, mint vártam. Valahogy úgy képzeltem, hogy oké, új év, új hétfő, minden visszazökken a helyére. De nem zökken. A nagyobbiknak nehezebb
Ez az év sokkal többet adott, mint amit elvett. Épp ezért úgy gondolom, álljon itt egy kis számvetés. KEZDÉS Több dologba vágtunk bele az idén,
Ma van advent első vasárnapja. Még pár hétig vagyunk itt, az első közös otthonunkban, ahova mindkét gyereket hazahoztuk a kórházból, ahol annyi, de annyi első