Ezen a borongós novemberi délutánon szeretnék nektek mesélni az elmúlt egy éves utazásomról. Ha nagyon spirituális lennék, nyilván úgy folytatnám, hogy nem a megtett kilométerekre
Olvasok most egy regényt, oké, egy Stephen King-könyvet, és van benne egy olyan, hogy a már felnőtt elbeszélő visszaemlékszik 6-7 (?) éves korára, a családjára,
Nos, Tádé egy hete újra oviban. Ezzel olyan energiákat tudtam máshova csoportosítani, amiknek köszönhetően például végre belevágtam az ablakpucolásba. Amit úgy egyébként szívből gyűlölök. Decemberben,
Nagyon sokat tanultam az elmúlt hónapokban, nemcsak magamról, hanem arról is, hogy tudom magam segíteni. Vannak technikáim, sokat olvastam, sokat foglalkoztam azzal, hogy milyen mindennapi
Nem volt újdonság előttem az introvertált-extrovertált fogalompáros, de valahogy mindig is olyan nlc-fórum, femina cikk horderejű dolognak gondoltam. Vannak a társasági emberek, meg a
Ma megfigyeltem, hogy mennyire haladatlan és lassú és kókadt tudok lenni. Több ideig készültem a futásra, mint amennyi ideig ténylegesen futottam, mert éreztem, ma
Ma megfigyeltem, hogy milyen jól esik egy-két bók. Este előkészítettem magamnak a kávét, hogy reggel csak alá kelljen gyújtani, és alá is gyújtottam, és közben
Ma megfigyeltem, hogy képes vagyok engedni. Képes vagyok minimális spontaneitásra, változtatni a meglévő, görcsösen ragaszkodott rutinhoz. KOCKÁZTATNI. Megfigyeltem, hogy mennyire jól esik hagyni, engedni,
Ma megfigyeltem, milyen hihetetlen energiával tud feltölteni a napfény. Feküdtünk az ágyon, a gyerekek aludtak, olvastunk, sütött be ránk a csend és a meleg,
Ma megfigyeltem… Magam. Vagyis inkább a testem. Csíkos testhezálló háromnegyedes ujjú póló, alatta egy fekete hosszúderekú trikó, hogy ne legyen kint a derekam, se a