emlék

Érettségitől az oviig, ovitól az érettségiig

2004-ben ballagtam és érettségiztem. Abban az évben elég esős-borongós napra esett a ballagásunk, a ruhánk is sötét volt, de mégis inkább a friss levegőre emlékszem arról a szombat délelőttről. Az érettségire már nem emlékszem, mármint az írásbelire, hiába mentem utána magyarszakra, fogalmam sincs, mik voltak a lehetőségek és hogy melyiket választottam, merthogy ez még a régi rendszerben volt, nem ebben a közép-emeltszintűben. 

De most azért kigugliztam, ezek voltak:

• A költészet feladatának értelmezése Petőfi Sándor műveiben

• Kosztolányi Dezső Boldog szomorú dal című versének elemzése

• Mikszáth Kálmán egy szabadon választott prózai művének elemző bemutatása

Petőfit sose szerettem, a versek helyett mindig a prózát választottam, így majdnem biztos vagyok benne, hogy Mikszáth volt, és erős a gyanúm, hogy az Az a fekete folt lehetett a szabad választásom. Arra viszont emlékszem, hogy a szóbelinél mennyire rettegtem, féltem, izgultam, és nagy zavaromban az összes tételt elkezdtem kidolgozni a felkészülés során, mire észbe kaptam, hogy csak az egyiket kell. Szintén nem emlékszem, mit húztam magyarból, csak arra, hogy töriből az egyetlen tételt, amit igazán értettem és szerettem, és hogy Éva néni is tudta ezt és látta rajtam a megkönnyebbülést és örömöt, és ma már egy szót se tudnék mondani a felvilágosult abszolutizmusról, szégyen, de akkor jól esett nagyon. Kevés évszám volt hozzá! Hát így, ezekre emlékszem. Meg az orgonaillatra, meg régebbről azokra az évekre, mikor mi díszítettük fel az iskola folyosóit virágokkal. Előző nap virággyűjtés! Gyűjtsétek, mert majd nektek is fogják a kicsik, de ne szakítsátok le csak úgy valaki háza elől! (Temetőből eszetekbe se jusson!) Jó sok éve volt. 

Ma mégis eltelt a reggelből pár óra, mire eszembe jutott, hogy elkezdődött az érettségi. Mert nagyon fontos dolog van úgy egyébként: elkezdődött itt nálunk az óvodai beiratás. Beiratkozás. Kis tábla az ovi előtt, friss szülők, kis zabolázatlan 2-3 évesek. Ide fogsz járni! Gyere, menjünk!

Egy éve lestem minden hírt, töltöttem ki a papírokat, vártam, mit lehet majd tudni. Természetesen rossz helyre küldtem vissza a beiratkozási dokumentumot, így az intézményvezető telefonált pár hétre rá, hogy hát reméli, nem lesz ezzel gond, de tudjak róla. Mert akkor ugye minden zárva volt. Nem lett gond, felvették, eltettem emlékbe a papírkát, és vártuk a szeptembert meg előtt az augusztus végi elő szülőit. Izgatott voltam nagyon, ki lesz az óvó néni, vegyes csoport lesz-e, hogy néz ki a csoportszoba, és legalább annyira vártam, mi lesz a jele, mint mikor megszületett és nem láttam, de tudni akartam, van-e haja. Meggyőződésem, hogy övé a legvagányabb jel. És hogy hihetetlenül illik is hozzá. Mondjuk a sokféle kis beszédhibájával sikerült a leghosszabb szót választanom neki (de legalább le tudom rajzolni). 

Akkor még mindig inkább a saját nyelvén beszélt, és habár voltak apróbb sikerek, egyáltalán nem akart szobatiszta lenni. Még velem aludt délben és éjjelente is átkuckózott közénk. Aztán egyszercsak 3 éves lett, és pont azon az éjjelen aludta végig az éjszakát a saját ágyában, és azóta is így van. És aztán már mindenki értette mit mond. És legvégül, mikor már túl voltunk az első szülőin és mondták nekem, hogy ők bizony nem fognak pelenkázni, legyen elég váltóruha meg gumilepedő, na szóval akkor 2 hét alatt szobatiszta lett. Aztán meg így elrohant ez az év. Verset SZAVAL meg ilyenek.

És közben megint egy különleges szeptembert várunk, mert Ida megy bölcsibe. És én már nem izgulok annyira, nem félek tőle, hogy vajon jó anyaként szerepelek-e majd, hogy van-e mindig tiszta ruha a zsákban és tud-e mindent, amit kell, mert az első vizsgákon szépen átmentem, elkezdtem ezt a szerepet is megtanulni. És Idának is nagyon vagány jele lesz, remélem. Hamarosan ott is szülői, egy újabb maszkos esemény, de hát ez most ilyen. És egy év múlva meg, amíg Ida a bölcsiben lesz már nagylányként, Tádé meg a középsős kor végén épp játszik valamit a csoportszobában vagy az udvaron, én újra megyek, még kevésbé izgulva, és íratom be az oviba a nagylányom is, és aztán a következő májusban meg Tádé elballag az oviból, de előtte iskolába iratom, és utána jön megint egy különleges, kitüntetett szeptember, és így tovább, és aztán sok május és szeptember váltja még egymást, mire izgulni fogok így anyák napja után, hogy na, vajon hogy sikerül(t)? Gyere, mesélj el mindent! Nem hiába vasaltam ki a ballagós inged! És aztán két évre rá újra. Ki se számolom, hány évem van még addig szokni a gondolatot, hogy az idő milyen gyorsan telik.