recept

Fogyás pacallal

A súlykérdés kislánykorom óta nyomja a vállam. Az önelfogadás, a testkép-kérdés rohadt nehéz, a csúfolódás, kiközösítés, a ruhaboltok nyomasztóan normál választéka, ugye nem 2021-ről beszélünk, hanem mondjuk 1989-ről meg 1997-ről, 2003-ról egy alföldi kisvárosban. A belém égett nézések, mondatok akár családtagoktól kedveskedve, akár idegenektől, akár aggodalamskodva közeli emberektől. Óvatosan, hogy ne fájjon annyira, de azért gondolkodjak el rajta. Voltam a Szent Imrében fogyókúrás klinkai részlegen, olyankor, amikor így a fotókat visszanézve semmi okom nem is volt rá, a kamaszkort leszámítva. Aztán ahogy eltelrjedtek a digitális kamerák, jézusom, micsoda emlékek azok az első pillanatok, amikor viszontláttam magam. Nagyon sok módszert próbáltam, ideig-óráig működtek, de enni jobban szerettem, mozogni kevésbé, a testemet a legkevésbé. 

Na és akkor aztán egyszercsak lefogytam, mondhatnám, hogy nem volt pénzem kajára, ami igaz is, mert Genovában voltam munkanélküli bébiszitter és eléggé oda kellett figyelni, mire költök, de ezt azért elég szomorú mondani. Az eredménynek örültem, és persze egész sokáig tartott, hogy a kilók visszajöjjenek. Néha kifejezetten csinosnak éreztem magam, máskor kerültem a tükröt és a ruhavásárlást. Aztán az első terhességem előtt, elején is nagyon elégedett voltam magammal, de hát ugye 4 év itthon az sok. A kilók jönnek, nem is azért, mert annyit eszek, hanem bármikor ehetek, és ugye ételt nem dobunk ki, a maradék vajaskiflik, banánok, szaftos tészták, rántott mifenék anyu hasában kötöttek ki. A mélypont a kislányom születése után volt, akkor hirtelen lejött rólam megint rengeteg kiló, és ahogy épültem fel szülés után, pár hónap alatt iszonyatosan megdagadtam. Tavaly februárban kezdtem el futni, és akkor elkezdődött szépen a testem formálódása. De az ősz, a tél, az evéssel ünneplések visszahozták, amit leadtam, és ugyan egészségesebbnek, arányosabbnak éreztem a testem, azt a mélypontot nem értem el, mint másfél éve, ahogy lehetett újra komolyan vettem a futást.

És az evést is. Nincs abonett, nincs teljes kiőrlésű liszt, se barnarizs, se heti egy pizza, kétheti egy hamburger, pár szem sültkrumpli, biciklizés után egy szelet süti. Egy jó hónapja nem eszek, csak nagyon kevés szénhidrátot, amit tejtermékekből, zöldségekből (nono krumpli), kevés bogyósgyümölcsből viszek be. Gondolkoztam, keresgéltem, lettek finom alternatívák ( I <3 cukkini és sajt), kimaradtak az érzelmi zabálásaim (csak pár kanál lekvár, csak egy kis vajaszsömle, csak egy kis neszkvik+túró). Nem #keto, nemnem, inkább #lowcarb, de azt komolyan veszem, és megy hozzá a heti kb. 25 km futás is (néha kevesebb, néha több). 

Egy hónap alatt lejött az első 5 kg, és olyan helyekről, amikről már lemondtam, amikről elfogadtam, hogy jó, hát ez így lesz, övtáskahasam lesz, karfiolcombom, ráülhető csípőm. És n-i-n-cs. Motivációm viszont van, meg jó kis receptek a tarsolyomban. Hozok majd belőlük!