anyaság, család, gyerekek, mindennapok

Gyurmagalacsinoktól a homokkal meghintett kávéig // AVAGY mindennapjaim

Igyekszem mostanában egyszerűsíteni. Megfogadni a banális tanácsokat, negyedévente kiselejtezni a ruhákat, nem gyűjtögetni, nem pocsékolni az időt.Megválogatni, mivel, kivel töltöm. 

Például hónapok óta tervezem, hogy belevágok a zónás takarításba, aki nem hallott róla, itt tud utánanézni. A minap fel is vettem az 5 zónánkat, és a listákat is elkészítettem. Aztán jött a hétfő, ami az amerikaikonyhás nappali rendbetétele. Aztán tényleg jött a hétfő, ovival, munkával, ebédcsinálással, zárva bölcsivel, számtalan rögtönzéssel és el is ment a hétfő. Jött a kedd, ugyanígy, egy porszemmel sem lett kevesebb, csak több. Jött a szerda. A mindennapi teendőket félresöpörve munka után meglett a nappali. A csütörtök eltelt csütörtökként, és hát a péntekhez sincsenek nagy elvárásaim.

Aztán ott a dolgok nem gyűjtögetése. Tamásnak könnyű, büszkén mutatja, hogy két fiókban elfér. Meg két salgópolcon a bicikliscuccok, meg három más fiókban a “judit, ezt iktasd légyszi” papírok. Tádé szobájában is rendet kéne tenni, de nincs szívem, mert ugyan az ablakhoz nem lehet már odaférni anélkül, hogy ne ragadjanak legódarabok az ember talpára, nála minden mindennel összefügg, egy óriási tabló az egész szoba, ahol minden szegletnek megvan a maga kis rendetlen, szeretnivaló intimitása, és könnybelábadt szemmel kér meg rá, hogy ne dobjam ki a 10 éves fa fülbevalóm, mert az olyan szép dísz. 

Ott van az is, hogy leülök Idával gyurmázni. Az első fél óra után igyekszem kivonni magam, hogy szépen maga csinálja a kis gombócokat. De nem lehet,a nyu csinálj kutyát, én nem tudok, és így lesz egy kétórás gyurmamalackodás, amit a végére már szívből utálok, és ez persze nem jó érzés.

Életem legfáradtabb nyári szünete ez, nincs szabadság annyi, amennyi kéne, nem ugyanakkor van az oviban és a bölcsiben a szünet, nem ugyanazt várjuk a nyári délutánoktól és reggelektől sem, igyekszem környezettudatosabb is lenni, de ez meg nagyon sok idő, igyekszem jó anyuka lenni, de ahhoz most jelenleg minden bőr le van rólam húzva, igyekszem, igyekszem. 

Közben meg mégiscsak arra jutok, hogy ezek a “mindenkinek arra van ideje, amit akar”, meg ilyen szupermamis timemanagement megoldások a legnagyobb becsapások, mi most itt vagyunk pókhálók közt, zaccos csappal, vízköves csempével, kibontott kazánnal, gyurmás padlóval, homokos ruhákkal, nekem vannak még hozzá listáim meg feszítő vágyaim. Mindent anyu old meg, ő tervez újra, minden apró kis gondot, seggtörlést, fogkrémadagolást és második fogmosást, elfeledett, de hirtelen nagyon fontossá vált dolgok előkotrását, kakaó bögrébe öntését, szóval mindent, amit igazából más is megcsinálhatna, anyunak kell megcsinálnia, mert valahogy csak úgy jó. Hogy ebben mennyire vagyok én a hibás, azt hagyjuk is, mindenesetre 10/10-es fáradt vagyok és tegnap megfenyegettem őket, hogy eladok minden kerti játékot, ha nem mennek ki az udvarra és _érzik jól_ magukat, hálátlanok, bezzeg… Persze leálltam, és Tádé már este csak annyit mondott: anyu, nincs semmi baj, csak egy nagy pihenés kell, igaz? Ida pedig megkért, hogy anyu, holnap nem legyél mérges! 

Aztán aludtam egy nagyot, és ma azért jobb is volt, de még mindig kicsit torz a tükör körülöttem és nagyon szeretném, ha nem az lenne.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.