Mikor Tádé kicsi volt, nagyon nagy lelkesedéssel vágtam bele a blogolásba. Annyi, de annyi mesélnivalóm volt. Nagyon jóleső új hobbi volt ez számomra, és ahogy egyre több bejegyzés született és jutott el hozzátok, egyre többen meséltétek, írtátok, üzentétek, hogy igen, nálunk is így van, de jó, hogy írod.

Aztán telt az idő, és már nem csupán a tapasztalataimról írtam, hanem egyre inkább éreztem, hogy az anyaság hozta új élethelyzet egy olyan óriási önismereti út, amihez szükségem van mankókra. Írtam nektek erről is, nemcsak az örömekről, de veszteségről, depresszióról, mélypontokról is. És remélem, láttátok azt is, hogy mindig talpra álltam, ha kellett, segítséget kértem és kaptam, és az egyik nagy segítségem a terápia mellett a blogolás is volt. Most is az.

Viszont a harmincmultam névvel egyre kevésbé tudtam mit kezdeni, amilyen frappánsnak éreztem 31 évesen, most, 36 felé haladva… és hát nem is erről szól már ez az egész számomra. Hanem leginkább az anyaságról. Így csináltam egy honlapot. Tamás óriási segítségemre volt, már csak azzal is, a sok beszélgetés és technikai segítség pedig szintén jól jött.

Szóval itt a momblog, fogadjátok szeretettel <3