Tádéék csoportjában sok kis nylítszívű, kedves gyerek van – már amennyit én látok belőlük. Tádénak van egy barátja és 2-3 barátnője, és imádom hallgatni, hogy miket csinálnak. Például egyik nap nem játszott az egyik barátnőjével, hanem csak beszélgettek egy vizizókocsiról (víziló), amit a barántő annyira szeret, hogy eldugott, hogy mások ne találják meg. Vagy a barátjával olyan felnőttes dolgokat is megbeszéltek, hogy például kinőtték a cipőjüket. Vagy hogy az egyik barátnő nem szereti, ha másokkal is játszik Tádé.

De ami először fura volt és amúgy konkrét féltékenységet is éreztem, az ez a nagy szeretet, ami van köztük. Sok-sok ölelés, puszi. Ha az egyik sír, a másik megöleli. Támogatják egymást. Persze biztos rosszak amúgy mint a fene, nincsenek illúzióim, de valahogy ez a közelség meg szeretet megható számomra. Saját szememmel láttam, milyen nyugtató hatása van annak, ahogy egy jókor jött ölelést kap a másik.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy amúgy ez vajon így működik-e ilyen korban, mert én nem emlékszem rá. Mondjuk gyűlöltem is az óvodát, semmilyen kedves élményem nincs, csak arra emlékszem, hogy a felnőttek nem hisznek a gyerekeknek és a gyerekek meg rivalizálnak (no meg persza z óvónéni a gyerekek közt cigiznek és nézik a Dallas, Friderikuszt – dehát ez ezer éve volt, más világ – igaz?). MI IS FELNŐTTÜNK VALAHOGY. Na de nem ezt akartam kihozni ebből, hanem azt, hogy milyen klassz látni ezeknek a kötődéseknek a kialakulását.

Szóval itt a szeretet, SZERELEM, bár Tádé múltkor mondta, hogy én leszek a felesége, de van más is, ami foglalkoztatja most. Naponta többször kérdez a halálról. Mikor fognak az emberek meghalni? Ő mikor fog meghalni, mennyit kell még aludni? Én meghalok-e? Nem akarok öreg lenni, nem akar meghalni! Nem akarja, hogy bárki is meghaljon! Semmilyen halál nem történt a környezetében, még egy tengerimalac sem pusztult el és mesékben sem néztünk az elmúlásról semmit. De amikor megkérdezi, hogy ha túl sok multivitamint eszik-e, akkor meg fog-e halni, akkor már tényleg nem tudom, hogy honnan jön ez az egész. Életkori érdeklődés? Hazudni nem akarok neki, de igazából bezsélgetni sem szeretnék még erről, hülyeséget se szeretnék közvetíteni. Egy gyerek annyit ért meg abból, amennyit elmondunk neki, amennyit meg tud érteni. De azért én félek és nem tudom, mi játszódik le a kis fejében, miért foglalkozik ezzel ennyit. Inkább menne ölelgetni. Most egy nagyon giccses gondolatot töröltem vissza, kötődés-elmúlás, de inkább majd utánaolvasok, hogy kell erre jól reagálni.