Egy éve, két éve, három éve. Kezdjük a hárommal. Három éve már nagyon vártam, hogy Ida bármelyik pillanatban jelezze, hogy jönne ide. Ki. Hogy hiába
Igyekszem mostanában egyszerűsíteni. Megfogadni a banális tanácsokat, negyedévente kiselejtezni a ruhákat, nem gyűjtögetni, nem pocsékolni az időt.Megválogatni, mivel, kivel töltöm. Például hónapok óta tervezem, hogy
A fejemben úgy élt, hogy hétfőn elkezdődik itthon a gyerekek egyik legjobb nyári hete. Viszonylag sokáig alszunk, na annyira azért nem, hogy már délelőtt keljünk
Ez a nyár más mint a többi. Újra dolgozom, így nem minden nap azzal telik, hogy az itthon lévő dolgokat koordináljam. Aztán eljutottunk Tamással kettesben
Borzasztó aránytalanul telik minden nap, nagyon fárasztó kilengésekkel. Nem tudok elég korán kelni, mert minek is, csak kávézni szeretnék egy jót, ha az idő engedi,
Az elmúlt hetek arra figyelmeztettek, hogy meg kell kicsit állni, hátrább kell kicsit lépni és másképp kell. Átértékelni, átgondolni, újrakeretezni. Apró balesetek, mindennapos krízískezelések, nyugalmatlanság,
A legmeglepőbb helyzetekben jut eszembe az apuka, akiről már írtam itt korábban is. Még nagyon kisgyerekes anyuka voltam, az első igazi játszóterezős szezonunkat éltük Tádéval,
Home office-ban dolgozó anyuka és apuka, egy bölcsis és egy ovis. Reggel felkelünk, 6 körül, több-kevesebb hisztivel és veszekedéssel elindítjuk a napot, kávé, kakaó, vitamin,
Oké, hétfő, életem egyik legnehezebb hétvégéje után. A mai nap így az egyik legjobb hétfője volt az életemnek. Én szombaton olyan jó kedvvel keltem. Kis