Ha mással történne, vagy mondjuk velem csak mondjuk egy kis idő távlatából és úgy mesélném, esetleg egy sorozatban látnám, valamennyit egész biztos nevetnék azon, amilyenek
2004-ben ballagtam és érettségiztem. Abban az évben elég esős-borongós napra esett a ballagásunk, a ruhánk is sötét volt, de mégis inkább a friss levegőre emlékszem
Tegnap mentem Tádéért oviba. Kérdezi, van-e valami meglepetés. Hát kisfiam, nincs. De lent az ajtónál látott két leandert. Anyu, de hisz ez meglepetés! Igen, Tádé,
Kedves naplóm! Tuladjonképpen nem hiszek benne, hogy a tavaszi szünet után újra lesz ovi. Ezzel az egyre fokozódó rezignáltásggal vágok bele az igazán egyforma napokba.
Tádéék csoportjában sok kis nylítszívű, kedves gyerek van – már amennyit én látok belőlük. Tádénak van egy barátja és 2-3 barátnője, és imádom hallgatni,
Nagyjából egy éve, mikor Tádé már jól elmúlt 2,5 éves, de még nem jött a világvége, kezdtem kétségbe esni, mert még mindig csak a