Elkezdődött az új év, elvileg az utolsó ovis, hiszen a nagycsoportot kezdte Tádé. Egy jó hét telt el belőle, és már itt a góc a
Igyekszem mostanában egyszerűsíteni. Megfogadni a banális tanácsokat, negyedévente kiselejtezni a ruhákat, nem gyűjtögetni, nem pocsékolni az időt.Megválogatni, mivel, kivel töltöm. Például hónapok óta tervezem, hogy
A fejemben úgy élt, hogy hétfőn elkezdődik itthon a gyerekek egyik legjobb nyári hete. Viszonylag sokáig alszunk, na annyira azért nem, hogy már délelőtt keljünk
Borzasztó aránytalanul telik minden nap, nagyon fárasztó kilengésekkel. Nem tudok elég korán kelni, mert minek is, csak kávézni szeretnék egy jót, ha az idő engedi,
Gyerekkoromban végtelenek voltak a nyarak, mert anyu és apu is iskolában dolgoztak. Persze jártunk be évzáró után is meg évnyitó előtt is, tudtuk, hogy osztályozó,
Az elmúlt hetek arra figyelmeztettek, hogy meg kell kicsit állni, hátrább kell kicsit lépni és másképp kell. Átértékelni, átgondolni, újrakeretezni. Apró balesetek, mindennapos krízískezelések, nyugalmatlanság,
Mióta visszamentem dolgozni, egyszer voltam szabadságon, akkor költöztünk, az nem is számít. Közben az elmúlt fél évben a napjaim egyáltalán nem úgy alakultak, ahogy az
Néha érzem a hiányt, vagy hogy nem jó az egyensúly, hogy az anyaság-feléség-én háromszögnek mindig rövidebb az egyik lába, akkor rágyúrok arra a rövidebbre, akkor
Január tizenegyedike, ez már bizony nem is az első hétfő, senki sem beteg, már mióta a helyemen kellene lennem, dehát nem és nem. Azzal, hogy
Úgy érzem, olyanok vagyunk ketten, mint mikor két anyag nem tud elegyedni, csak valami nagyon különleges körülmények közt. Ezeket a különleges körülményeket nem lehetetlen, de