Nagyjából egy másfél hete írok-fordítok egy bejegyzést arról, hogy hogyan egyszerűsíthetünk az életünkön annak reményében, hogy attól kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak leszünk. Majd. Egyszer. Előrebocsátom, hogy
Igyekszem mostanában egyszerűsíteni. Megfogadni a banális tanácsokat, negyedévente kiselejtezni a ruhákat, nem gyűjtögetni, nem pocsékolni az időt.Megválogatni, mivel, kivel töltöm. Például hónapok óta tervezem, hogy
Ez a nyár más mint a többi. Újra dolgozom, így nem minden nap azzal telik, hogy az itthon lévő dolgokat koordináljam. Aztán eljutottunk Tamással kettesben
Borzasztó aránytalanul telik minden nap, nagyon fárasztó kilengésekkel. Nem tudok elég korán kelni, mert minek is, csak kávézni szeretnék egy jót, ha az idő engedi,
Home office-ban dolgozó anyuka és apuka, egy bölcsis és egy ovis. Reggel felkelünk, 6 körül, több-kevesebb hisztivel és veszekedéssel elindítjuk a napot, kávé, kakaó, vitamin,
Ezen a borongós novemberi délutánon szeretnék nektek mesélni az elmúlt egy éves utazásomról. Ha nagyon spirituális lennék, nyilván úgy folytatnám, hogy nem a megtett kilométerekre
Kedves naplóm! Tuladjonképpen nem hiszek benne, hogy a tavaszi szünet után újra lesz ovi. Ezzel az egyre fokozódó rezignáltásggal vágok bele az igazán egyforma napokba.
Múltkor terápián szóba került, hogy bizony vannak nehézségeim Tádéval. Imádom, értékelem, szeretek vele lenni, de vannak helyzetek (nap mint nap), amikor egy másodpercen belül olyan
Nagyon nehezen kezdek bármit is a bizonytalansággal. Félek tőle leginkább, pánikolni is szoktam, sírok, elvesztem a talajt a lábam alól. Az egyébként is igen
Ha olvasol egy ideje, tudhatod, hogy nem vagyok valami kiegyensúlyozott. Az elmúlt 10 évben kétszer jártam már terápiába, egyszer szülés után, egyszer pedig egy évig