anyaság, gyerekek

Újratervezés

Oké, hétfő, életem egyik legnehezebb hétvégéje után. A mai nap így az egyik legjobb hétfője volt az életemnek.

Én szombaton olyan jó kedvvel keltem. Kis eper-banán nyársakat készítettem, közösen főztem a gyerekekkel, terveim voltak, játszottunk, beszélgettünk, de már ebédre veszekedés lett belőle, estére meg kiborulás, vasárnap reggelre meg a Szentkirályi utca fogászati ügyelete.

Elmesélhetném, hogy az úgy volt… de igazából semmi különleges nincs benne, egyik dolog követte a másikat, sima játszótéri baleset és riadalom, dackorszak, pimaszság, szófogadatlanság, határok feszegetése, ilyesmi, voltunk már benne mindannyian.

Ami problémát jelent nekem, hogy igazából nem értem. 

Nem értem, miért van az, hogy ha nem minden róla szól, nem az ő szórakoztatásáról, gyerekkapcsolatok szervezéséről, játékról, meséről, szóval ha szeretné(n)k egy kis saját teret, akkor ez lesz. Régen ezt úgy mondták volna biztos, hogy elkapattam, pedig amúgy nem. Mindig is tanítottuk önállóságra, önálló játékra, sose ment. Mindig volt saját ágya, sose szeretett benne aludni. Sose tudtuk csak úgy letenni, kioldalogni a játékból, hogy rávezettük és akkor most elnézzük, milyen szépen elszöszmötöl. Sosincs csend, alig van úgy, hpóogy csak ül a fenekén és közben nem csinál semmit, értsd nem fejjel lefele ül a kanapén, nem ugrál közbe, nem rág valami ruhát, nem húzza a kezére a papucsot, ilyenek. Persze lehe,t hogy egy ötéves gyerektől nem is kéne elvárni, hogy szépen üljön egy kanapén? Egy metrón? Hogy az rendben van, hogy percenként szólok rá, hogy üljön le, különben elesik és megüti magát? 

Vannak ezek a varietéműsorok, ahol van a műsorvezető, de a három játékos az istennek se akarja megérteni a szabályokat, mindenki mondja és csinálja a magáét, büszke rá, nem érti, miért nem kap $-t dögivel, a műsorvezető meg csak mondja, hogy de ez a játék nem így működik. Én kicsit ez a műsorvezető vagyok ebben a varietéműsorban, persze ezen jó így nevetni, de amúgy elég rossz napokig azon agyalni, mi a fenét csinálok rosszul, hogy ennyire elrugaszokodott vágy-e, ha nem egy játszótérre akarok biciklizni, hanem CSAK ÚGY akarok biciklizni, és hogy ebben a gyerek nem partner. A példák sora sokáig folytatható, a szülői elvek sora megkérdőjelezhető, az újratervezés naponta sokszor aktuális. Ez van. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.