anyaság, gyerekek, mindennapok

Változó idők

Borzasztó aránytalanul telik minden nap, nagyon fárasztó kilengésekkel. Nem tudok elég korán kelni, mert minek is, csak kávézni szeretnék egy jót, ha az idő engedi, futni, és aztán szép nyugisan elindítani mindent és mindenkit az útjára. De akárhogy is törekszem rá, a vége mindig kapkodás, néha fenyegetés, utolsó pillanatban cipőhúzás, kösdbemagad, haddkösselekbe, induljunkmár. Aztán hazajövök a csendbe, a szétszórt pizsamákhoz és fogkrémes kupakokhoz, kakaósbögrékhez, kezdődik a munka. Napközben a dolgok a helyükre kerülnek (vagy nem), és azon töprengek az üresjáratokban, hogy tudnám a délutánt és estét jól megoldani. Mivel tudnék előkészülni. Mivel tudnám kiküszöbölni, hogy egy órán át álljak a konyhában valami semmi-értelmes-vacsora elkészítése miatt, hogy lehetne, hogy nem 40 percen keresztül esszük a vacsorát és aztán mit kéne tenni annak érdekében, hogy a fürdetés + fogmosás szintén ne másfél óra legyen.

Tamás szerint altatótisztek vagyunk. Stopperrel fürdetünk, felosztjuk a szobákat és gyerekeket és indul a verseny, melyikünké alszik el hamarabb. Hihetetlen fárasztó és örömtelen így minden este, míg végül úgy ment el mellettünk a tavasz és kezdődött el a nyár, hogy egyszer sem ettünk az udvaron vacsorát, nem mentünk el sétálni, nem tollasoztunk, nem éltünk, csak neveltünk. 

Egyre több párnál és családnál látom, hogy nem ilyen napirendmániásak mint én. És működik az életük. Nem fáradtabbak nálam (sőt!), a gyerekük kiegyensúlyozott és végül minden este elalszik mindenki és minden reggel fel is kel mindenki. Hogy aztán persze ezek mögött milyen cirkuszok, könyörgések, játszmák, lehetőségek vannak, azt nem látom, csak azt, hogy hülye vagyok. 

5 éves a nagy, a kicsi is majdnem 3. Nem csecsemők, akiknek 3 óránként enniük kell. Nő az akaratuk, kíváncsiak, igényeik vannak én meg minden nap rájuk húzom ezt a kicsit szúrós, kicsit ódivatú, foltozott, kényelmetlen egyenruhát, mondván: így lesz mindenkinek könnyebb. De nem lesz az. Tegnap este ért a felismerés, hogy egyáltalán nem lesz se könnyebb, se egyszerűbb. 

Rugalmatlanságom, merevségem, a változástól való félelmem nemcsakhogy néha átveszi a hatalmat felettem, de rossz irányba terel. És későn veszem észre. Most itt ülök, ingatom a fejem egy napja, hogy de hülye vagyok, miért nem megyek többször a könnyebbik ellenállás irányába, kinek kéne elszámolnom arról, hogy hol tartok épp a napban. Mi történik, ha 8-kor kezdünk fürdetni vagy ilyenek. Miért akarom ilyen erős keretek közé szorítani az életünk, amikor láthatólag bedarál engem is és a többieket is?

Jó, azért nyugalom, távol álljon tőlem, hogy mától mindent szabad, minden mindegy, csak a lábadat mosd meg lefekvés előtt hippi legyek. Ezután is alszanak ebéd után, amíg csak lehet,  és meglesz a dolgok egymásutánisága, de ezt a szúrós, kényelmetlen, merev egyenruhát most elteszem szépen a padlásra, mert azért sokszor volt ez jó, mikor még Tádéval az elején voltak napok, amikor csak ebbe tudtam kapaszkodni, a sokat emlegetett 3 órás szelvények, és azért adott sok könnyebbséget is, de ideje odatenni a kórházból hazahozós ruhák és az első kiscipők mellé. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.